Egy kiállítás képei - Budavári Művelődési Ház - Antos Péter: Szférák c. kiállítása - 2014.
Kellemes nyáreste volt így szeptember közepén, mikor elindultam egy újabb kultikus helyre, a Budavári Művelődési házba, melyet sokan csak Bem6-ként ismernek.
A buszról leszállva egy világváros közepén szétnézve felmerült bennem a kérdés, hogy az elmúlt tizenévben miért nem tudtak valamit csinálni az Alagút mellett lévő saroktelekkel, miért van az oly rondán bedeszkázva? Néhány lépés után újabb szomorú látvány fogadott. A 150 éves egykori bírósági épület, mely átépítése után a Lánchíd Palota nevet kapta szintén porosan állt. Ez volt a főváros legdrágább irodaháza, tábornoki egyenruhát viselő portással és szivarszobával. Most féláron megvették és elkezdődött az átalakítás.
Tudom, hogy most már ideje lenne befejezni az ingatlanpiaci beszámolót! A két lehangoló látvány után igazi felüdülés volt kijutni a rakpartra, amit nagyon szépen felújítottak a művházzal együtt. Az épület anno Andrássy Gyula miniszterelnök palotája volt, melynek belső enteriőrjét Rippl-Rónai József tervezte.
Antos Péter Szférák című kiállítását volt egyetemi tanárkollégája Dr. Bleyer András, az Ab Ovo könyvkiadó ügyvezető igazgatója nyitotta meg, aki közvetlen hangon szólt az egyetemi időszakról és méltatta az alkotásokat.
A művész eredetileg a matematika és informatika világában kezdte pályafutását és ezeket a tárgyakat tanította is a Műegyetemen. A számok világa mellett később elkezdett érdeklődni a festészet iránt, Sárkány Lóránd festőművész volt a rajztanára és sok éven keresztül mestere is. Az 1960-as években a Dési Huber Képzőművészeti Körben, Tamás Ervin festőművész irányításával folytatott grafikai és festészeti tanulmányokat.
Pályafutását végigkísérte a sokak által ellentétesnek tartott racionalitás (matematika) és irracionalitás (művészet).
Főleg olajjal fest egy olyan technikával, melyet az 1970-es években fejlesztett ki. Ennek lényege az, hogy a festéket ecset helyett penge darabokkal viszi fel, és ez nagyon egyedi és igen jellegzetes felületet ad.
Régóta foglalkozik ugyan festészettel, ennek ellenére a nagyközönség elé először csak 2005-ben a váci Duna pArt Galéria meghívására lépett. Azóta rendszeresen vesz részt önálló és csoportos kiállításokon, sőt művei még egy tankönyvben is megjelentek.
A mostani alkalommal állat- tájkép - és a rá oly jellemző futurisztikus képek kerültek bemutatásra.
Ezek az alkotások mély hatást gyakorolnak a szemlélőre, mert itt a kép nem arról szól, hogy egy művész közelíti meg a geometria világát, hanem arról, hogy egy matematikus alakítja ki síkban a saját tereit szigorú szabályok szerint.
A művek lényegét Saxon-Szász János festőművész szavai fogalmazzák meg a legjobban:
„A szivárvány színeiben skálázó geometrikus alkotásai legtöbbször filozofikus és geometrikus töltetűek, … megidézik a teremtés pillanatát, képei beavatnak a világ születésének folyamatába, amikor a pontszerű semmiből lesz a minden, a világmindenség, a részből az egész !”
Ezek a futurisztikus alkotások jól mutatnak egy galéria falain is, de én és gondolom az alkotó is szívesebben látná azokat egy új irodaház aulájában 6x10 méteres nagyságban, vagy valamely épület falán. Persze ez a mai világban csak ábránd lehet.
A színek harmonikus használata, a kiegyensúlyozottságra való törekvést érzékelteti.
Érdekes és nagyon is érdemes megnézni a művész honlapját is, ahol a 60-as években készült képei is láthatóak és határozottan vállalhatóak.
Nagyon jó erre is ez a netes világ, hogy valaki így másodpercek alatt egyszerre tudja megmutatni 50 év alkotásait.
Hogy teljes legyen az élmény, még ide írom, hogy a márvány lépcsőkön lejutva újabb vizuális élmény fogadott a Duna parton, a kivilágított Parlamenttel és Lánchíddal. Néhány másodpercre megállva örömmel konstatáltam a panorámában gyönyörködve, hogy még Európában vagyunk.